most már tényleg
2010 augusztus 25. | Szerző: andrea8
Kedd este végre telihold, tudtam, hogy ezt éreztem én. Gyújtottam egy gyertyát és lazítottam, próbáltam kicsit relaxálni, nem igazán az én műfajom ez a csendes meditatív állapot, de most valahogy azt éreztem meg kell tennem. És jó volt, a fejfájásom először érezhetően csillapodott majd elmúlt. Megnyugodtam. A hold fénye pont az ágyamra vetődik, de most nem zavart, mert pillanatok alatt elaludtam. Biztos kicsit nevetségesen hangzik, azért túlzásba nem esek, de valamiben hinni kell. Azért se jógi, se boszorkány nem leszek:))))
telihold van, vagy csak én érzem?
2010 augusztus 23. | Szerző: andrea8
Éjszaka alig aludtam valamit. Hajnalba a macskám nyávogva jelezte ő bizony menne már, sohasem szokott nyávogni, hogy engedjem ki inkább kaparászik valamit, ezért furcsa. Talán még nincs telihold, de már közelít, sejtelmes fénnyel világítja be az utcát, a házakat, a szobámat. Zajok, zörejek, hangok rémisztenek néha meg. Nem vagyok félős, de nem jó érzés. Kb. másfél éve élek egyedül. Rossz. Sőt ez még enyhe kifejezés. Ezért ugrok ha valaki, pontosabban egy valaki azt mondja, hogy nagyon akarod. Másfél éve egyedül fiatal nőként egy kertes házban élek. Nem járok sehova, egyedül eszembe se jut egyrészt ciki, másrészt sokszor szedtem már a lábaimat hazafelé valakik miatt, pont azon gondolkodtam, hogy már szinte az összes régi barátnőknek nevezett lányok már mind férjhez mentek és gyereket szültek, egyidősek velem.Basszus! Így az egyedülálló barátnők már nem érdekesek. Egyszer egyikük azt kérdezte manapság hol lehet ismerkedni, mert már el sem tudja képzelni ha neki kellene, ja milyen jó neked.ZZZZZ
Ma reggel kicsit rekedten ébredtem, most is kicsit kapar.Szóval, hogy a reggeli pasiról is ejtsek pár szót, csak a magam örömére. A találkozás totál véletlen volt, de felejthetetlen:))))Tudom már nem akarok ezen sápítozni, de mit csináljak, ha vonz mint a mágnes. Háromszor köszöntünk egymásnak mosoly kíséretében, tiszta hülye vagyok, persze megint nem volt semmi, egyre elkeserítőbb a kapaszkodásom. Hiszek a véletlenekben, ezért nem tudok leakadni a témáról, ez így van megírva, bár beszélnék már azzal a szerzővel, hogy kicsit pozitívabban is írhatná az én soraimat. Az nem lehet, hogy mi nem………………………………………………
szombat délelőtt van…
2010 augusztus 21. | Szerző: andrea8
…és én életmentő kávéval próbálom kicsit felrázni magam. Tegnap- aug.20-án – reggel vonattal elmentünk Komáromba, ott találkoztunk keresztanyám barátnőjével, irány a határontúl. Sétálgattunk a városban aztán elindultunk egy kis faluba ahol laknak, megebédeltünk, annyit nevettünk folyt a könnyünk. Teljesen más világ tárul az ember elé pedig szinte a magyar határ mellett vagyunk. Egy kis környezetváltozás azért jót tesz. Megbeszéltük a tesómmal, hogy milyen jó, hogy mi már ide születtünk / mert a nagyszüleim nem / és én ennek nagyon örülök, büszke vagyok a család múltjára, de a sors így rendeltetett, és ezért hálás vagyok. Este felé értünk haza kicsit fáradtan, de örömmel. A tesóm dolgozik ma is, de a keresztanyám nem így most itt hallgathatom őt, nagyszerű.
Ma délelőtt vettem virágot a temetőbe, minden héten kimegyünk, bár én nem mindig, engem nagyon megvisel ott szembesülni a nevekkel, de gondozva van és mindig friss virág. Kisgyerekkorunk óta hétvégén kimegyünk virággal, mi így szocializálódtunk. Nehéz. Tegnap éjjel is Apával álmodtam, sokszor átölelt, emlékszem éreztem is. Vajon még meddig lesznek ilyen álmaim? Mindig? Valószínű.
Vidámabb esemény: ma délelőtt átugrottam az utcánkban lévő éjjel-nappaliba és találkoztam T-vel, ő nyomozó a helyi rendőrségen, igaz sajna 25 éves, de naggyon helyes fickó, mivel a régi sulis barátnőm férje is ott dolgozik ő ismeri én meg megkérdeztem tőle, hogy ki ez a srác, B meg elmondta neki, hogy nekem tetszik. Bonyolult mi? Na a lényeg, hogy azóta mosolyogva köszön és bejelölt a közösségin, volt valami kis barátnője, de ahogy ma végignézett rajtam és mosoly, köszönés úhhh és megnéztem az adatlapját már nincs fent a csajjal a kép, törölte. Szerintem nincs senkije. Na nem leszek hűtlen a hétfői pasihoz, de nekem kellenek ezek az “önbizalom megerősítő ” flörtök, persze amíg egyedül vagyok. Aztán meg ki tudja mit hoz az élet, csak már történhetne valami, unom már az állóvizet.
csak úgy
2010 augusztus 18. | Szerző: andrea8
Vagyok ahogy vagyok. Néha szárnyalok, néha vánszorgok. De azért még vagyok. Élek, lélegzem, gondolkodom. Tegnap felhívott a tesóm délután, totál nyűgi volt és mondja, hogy úgy enne egy kis dinnyét, ilyenkor már nem olyan jó, a zöldségesem szabadságon, így kénytelen voltam máshova menni. Dög nehéz volt, alig bírtam hazacipelni, az utcába érve láttam a futár kocsit tudtam nekem hozza a megrendelt könyvet, siettem a százkilós dinnyével, aki látott biztos jót röhögött. De sikerült időben a házhoz érni:) Este elmentünk a tesómmal vásárolni, megbeszéltük az aktuális ügyeket. Kiderült a pasija pénteken festi ki a konyhát, így csütörtökön ki kell pakolnia mindent, aztán mi húzunk el pénteken, tehát jó lesz az kis kikapcsolódás neki, meg addig sincs ott a felfordulásba:)
Nekem az aug.20. már a nyár végét jelenti és ettől totál kész vagyok. Nem akaroooom. Repül az idő és én félek, hogy mennem kell. Az ismerősöm azt mondta te menekülsz, mondom te meg a saját érzelmi életedet old meg ,jó! Könnyű annak beszélni, aki nem csinálta ezt végig. Nem élte meg azokat a dolgokat, nem tudhatja. Nem menekülök senkihez. Egészséges vágyam van az iránt, hogy párt találjak, ennyi. Emberek, akik ezt mondják nekem szerintem már két hét után belehalnának abba amit én már eddig végigcsináltam egy jó ideje, minden nagyképűség nélkül mondom ezt.
De süt a nap és csak azért is mosolygok, na jó meg néha bosszankodom kicsit, de azért alapvetően még örülök a nyárnak! Carpe diem!:))))
hülye vagyok?vagy nem..
2010 augusztus 16. | Szerző: andrea8
Tegnap este csodás idő volt így kimentem a teraszra és csak jó volt érezni a friss szellőt, némi csendet. Egyik szomszédom / sznobok ezerrel / lánya és a pasija meg pár barátjuk kint voltak a kertbe és beszélgettek, hülyéskedtek, de totál normális módon, marhára irigy voltam ahogy hallottam a kis társaságot:) Aztán azon gondolkodtam milyen szerencsés ember az aki igaz barátokat talál.
Más. Ma reggel nem tudtam aludni, inkább felkeltem és kávé helyett kivételesen ittam egy energiaitalt, hogy legyen már egy kicsit mosolygósabb az arcom hétfő reggel. Na meg is lett az eredménye, na jó ráfogom az energiaitalra:)Szóval nagyon kis csini barna-türkiz ruhámat vettem fel és elindultam otthonról. Komolyan remegett a lábam, tiszta hülye vagy Andi- ordította a még normális énem. Ott ül Ő. Én meg mindjárt elájulok. Miért van rám ilyen hatással??Egy pasival ült megint senki más nem volt, persze mosoly köszönés áhhhh. Vásárlásból visszafelé már csak egyedül ült ott és belőlem előbújt a kisördög / a koffein miatt:)) / na én menet közben azt mondtam neki: csak így egyedül? erre ő szerintem tök zavarba jött és teljesen váratlanul érte és azt mondta mindjárt visszajön / mármint a pasi / én meg mosolyogva elmentem. Én nem hiszem, hogy ez gáz volt. És szerintem Ő sem így gondolja legalábbis remélem nem égtem mégis be. Olyan vagyok, mint a kamaszok. De nagyon szimpatikus a pasi, a hangja itt cseng a fülemben / nagyon jó hangja van / próbát minden megér, nem? És a reményt soha nem adjuk fel. És ha van valakije hát nagyon szerencsés nő. És én meg akkor szerencsétlen. Nem nyafogok tovább, mostanában úgy vagyok ha nekünk találkoznunk kell akkor fogunk is. Ez sem véletlen, hogy a semmiből egyszer csak így….minden okkal történik,szerintem.
Pénteken megyünk kicsit határontúlra vagyis Komárnoba pontosan, keresztanyám barátnőjéhez már pelenkás korom óta ismernek, nagyon szeretem őket, a szülei pedig olyan korúak, hogy a nagyszüleim lehetnének imádom őket mindig annyit tudunk nevetni, hogy a könnyünk folyik. Jó lesz nagyon, főleg. hogy a tesóm is jön így nem kell a keresztanyámmal nagy kontaktust tartani. Tegnap mondta a tesóm, hogy na pénteken majd csavargunk, szerintem ő is nagyon ki akar szakadni itthonról, ezért lepett meg, mert már rég mentünk így hármasban.Várom.
péntek
2010 augusztus 13. | Szerző: andrea8
Kicsit jobb a kedvem, bár fokozódhatna:) Nem tudom mennyit álltam a boltban sorba, de annyira utálok oda járni, de ez van a legközelebb.
Tegnap délután felhívott a régi ismerős pasi. Meglepett, rég nem beszéltünk. Kérdezte mi van velem, mondom kösz meg vagyok, természetesen a pasi ügyeimre volt kíváncsi, de én nagyon diplomatikus voltam, mondom kiszemelt már van, faggatott, de én csak nevettem, mondjuk ő se mond semmit, csak hogy van aki kielégíti a vágyait, de nem kapcsolat szinten. Ő egy elég fura pasi, nekem soha nem jött be mint férfi, csak haver akivel jól lehet beszélgetni és ennyi. Ő viszont alig bírja magát visszafogni a jelenlétemben ezért inkább sms-ezünk, de ezt is csak ritkán. Sajnos / nem vagyok rá büszke / egyszer ki akartam sírni magamat a vállán és akkor bebizonyosodott, hogy nekem nem tud nyújtani semmit:))No comment.
Tegnap este láttam egy hullócsillagot, sejthető, hogy mit kívántam. Általában hajnal egy körül engedem ki a macskámat, így néha kimegyek az udvarra és felnézek az égre. Nagyon szeretem nézni a csillagos eget, olyan megnyugtató, és most augusztusban gyönyörű az ég.
És jön egy újabb egyedül töltött hétvége, csak az vigasztal, hogy vasárnap után mindig hétfő jön:))))))))))))))))
…
2010 augusztus 12. | Szerző: andrea8
Ülök a gép előtt, nyitva az ablak, igazi nyári idő és hallgatom amint a halálos beteg szomszéd ordít. Megrázó. Sőt. A férje otthon ápolja, jómódúak még külföldi őssejtkezelésen is voltak, úgy tűnik hiába. A nő nem tud beszélni csak jajgat és sír. 46 éves. Arra gondoltam, hogy a férje, hogy tudja ezt lelkileg kezelni már lassan 2 éve. Mennyit kell szenvedni még? Én is csináltam, majd’ belehaltam. Telik az idő, de azt hiszem örökké hordozom ezeket az “élményeket” vagy nem tudom mi a jó szó rá. Ritkán találkozom a férfival, de néha oda mennék és szeretnék mondani valamit, hátha nincs kivel beszélnie, mikor jön felém az utcán olyan mintha magamat látnám jó egy évvel ezelőtt, persze hozzám se jött oda senki, de ettől függetlenül szeretnék segíteni másnak.Mert én is voltam ebben a cipőben és nagyon rossz volt. Persze vannak bunkó emberek és az ápoló és gyászoló hozzátartozó nehezen szűri ki, hogy ki az aki valóban azt mondja ahogy érez. Nekem is jöttek a hülye közhelyekkel inkább ne mondtak volna semmit, még az is jobb. Mert ezek az emberek csak megtanulták a sablonokat, mint a gép ami be van programozva, a gyászolónak ezt kell mondani, esküvőn azt kell mondani stb.
Már reggel ilyenekkel foglalkozom sajnos. Pedig nem szabadna magamra vennem mindent, de hát szociálisan túl érzékeny vagyok. Ez vagyok én. Azért vágyom arra, hogy egyszer egy blogbejegyzésem végre valami nagyon pozitív dologról fog szólni végre, de az életnek vannak árnyoldalai is még ha az emberek homokba dugják a fejüket akkor is.
tombolás után
2010 augusztus 11. | Szerző: andrea8
A hormonjaim tombolnak. Őrjöngenek, széttépik az értelmes énemet. Szóval kicsit lecsillapodott a szombat reggel óta tartó szélvihar….a testemben. No comment! Ma reggel már határozottan jobb kedvel ébredtem és alig vártam a pasit…de sajna ma nem sodorta elém a sors. Becsavarodok már ettől. Persze akkor nem találkozom senkivel amikor jó vagyis jobb formában vagyok, csak kizárólag szürke, esős, rosszkedvű reggeleken és Ő akkor is mosolyog rám. Lehet valaki ilyen hatással az emberre még ha nem is ismeri? Tegnap a tesóm jött este aztán kicsit megvitattuk ezt és meglepően érdeklődve fogadta. Szerintem már ő jobban akarja, hogy legyen pasim, mert akkor nem kell hallgatnia az összeesküvés-elméleteimet:)))) Azt hiszem nem kell nagyobb bizonyíték egy férfitól amikor macinaciban, mosatlan hajjal, smink nélkül olyan elbűvölten néz rád:) / na előtte így még nem jelentem meg /, bár az is lehet, hogy ez csak kisugárzás kérdése.
Tegnap délután: gondolom megsértődött rám de nem igazán érdekel, a vízvezeték szerelő megállt a házunk előtt, bocs a szomszédunk előtt és dudált, én éppen virágot locsoltam, nyitom a kaput, mobilon dumál, mondom neki nekem nem szokás dudálni, ki sem szállt a kocsiból, pár szó ennyi, kijön a szomszéd is megnézi ki az. Jó ezek apró dolgok, de baromira utálom ezt a lekezelő stílust és hogy ő fűnek-fának azt mondja, hogy ő mennyit segít nekem a ház körül. Ez egyáltalán nem igaz, mert csak vizes dolgot jött csinálni, csak ez tök rosszul esik, amikor én cipelem a nehéz dolgokat, vagy férfi dolgokat is nekem kell csinálni, persze mindezt egyedül, ő meg jön ezzel a hülye dumával. Megfogadtam, hogy az ilyen emberektől megpróbálom távol tartani magam, ja és persze a hátam mögött dumálja az én családi dolgaimat, a legjobb dolog, hogy az anyámmal való dolgokat hinti. Bár fogalma sincs dolgokról, de azért jártatja a száját, na ezt nagyon utáááááálom….
A mai nap jelmondata: Nem bosszantom fel magam! Csak:)))
áhh és zzzz
2010 augusztus 9. | Szerző: andrea8
Pocsék a hangulatom napok óta. A péntek egész jól telt, mert a tesóm még szabin volt a héten így többet láttam, ráadásul péntek este otthon aludt, mert a pasija elutazott, ő meg nem szeret ott lenni egyedül vagyis a pasija családjával / apa,tesó / ja mert ők így élnek. Mindegy. Szóval mászkáltunk meg főztünk stb. Szombat délelőtt bevásároltunk aztán ő délben már elment, mert hazaérkezett a pasija. Szombat reggel óta rám ült ez a hülye hangulat, konkrétan nincs kedvem semmihez, a szemem totál véreres, aluszékony vagyok. Ma reggel meg hát ugye felkelek természetesen esik az eső:((( na mindegy tök egyhangúan készülődöm, semmi lelkesedés, megyek az esernyővel és hát ő azért ott van….köszi egy mosoly=kis napsütés a lelkemnek:) mivel többnyire a kaján spórolok, megleptem magam egy körömlakkal:)) sajnos a divat, szépségápolás a gyengém, 3-4 éves koromban a keresztanyukámtól sírtam ki, hogy pirosra lakkozza a körmeimet és imádtam a tűsarkúiba beöltözni, kifestettem magam ez már később volt persze, de mindenről fotó a bizonyíték, a tesóm azt mondta figyelj végül is mindenkinek van valami dilije…köszi. Szóval hazafelé már nem ült a kávézó teraszán, hanem búsan bandukoltam és ő épp a trendi kis kocsijával ment / ja egy fekete terepjáró féleség /, persze köszönt én meg remegtem, mint a nyárfalevél, mert imádom ha egy jó pasi jól vezet ettől totál becsavarodom:)
Ja és most kisütött a nap, jókor. Nem baj csak pozitívan! Igaz? Ja és még az jutott az eszembe, hogy én úgy vagyok, hogy nem vagyok sehogy / sic! /
tépelődéseim
2010 augusztus 30. | Szerző: andrea8
Mostanában nem volt kedvem írni, de most azért muszáj kiadni magamból. Múlt héten csütörtökön a tesómmal meló után csavarogtunk kicsit, mert szalma volt. Jó volt, lötyögtünk kicsit. Este épp befejeztük a bevásárlást, mikor hív a keresztanyám, hol vagy, kivel, mit csinálsz, gyorsan leráztam, a tesóm meg mosolygott. Szombat délbe hív, menjek hozzá kajáért, mondom neki most ebédeltem, főztem úgyhogy van bőven kajám, erre ő ellentmondást nem tűrően, követelőzve vágott vissza. Letettem a telefont, pontosabban az ágyra dobtam, kedvem lett volna valamit összetörni. Lenyugodtam. Nem tudom miért lett ilyen a kapcsolatunk, de nekem nincs kedvem helyrehozni. Vasárnap jött a tesóm és elmondtam neki, hogy neki könnyű ide ugrik öt percre, neki nem kell ezt végigcsinálnia. Egyébként már észrevettem, hogy ha tesóm is itt van teljesen másképp beszél a keresztanyám, csak amikor ketten vagyunk, olyan mint akinek elmentek otthonról. Jön a rossz idő és nekem mennem kell hozzá aludni, nem tudom, hogy bírtam a múltkori majd félévet, most biztos nem fog menni. Teljesen felőröl. Vele nem lehet beszélgetni, őt nem érdekli semmi, kritikus, negatív, ha mondok valamit támadásnak veszi, idegenekkel szembe nekik ad igazat helyettem, ellenőrizget….komolyan agyrém. Mindig egyedül élt és azt hiszi kettecskén fogunk megöregedni, ja előbb vágom fel az ereimet……De sajnos már ismerősöktől is hallom, hogy milyen lett, de még mindig ő a frankó ember. És az a legelképesztőbb, hogy fogalma sincs, hogy miért vagyok ilyen vele, hogy miket művelt velem, észre se veszi magát. Mindig segítettem, ott voltam ha kellett, magamat háttérbe szorítva és ő a legnehezebb időkbe, meg se kérdezte, hogy nem kell valamit segíteni, valakinek szólni, meg ilyenek. Ezek után azért elnézést, de nincs kedvem mosolyogva játszani, hogy minden baromi jó. Nagyon nehéz, hogy az embernek meg kell birkóznia az élettel, munkáért, pasiért stb. de hogy még otthon a saját családjával is megy a játszma, azért az már nagyon kifárasztja az embert lelkileg. Soha nem felejtem el a ” mindenkinek magába kell lerendezni” szöveget. Ezzel nagyon megbántott. Nem lehet megosztani a problémákat otthon, megbeszélni őket. Már mondták nekem, hogy ne hallgassak rá, igaz, soha nem kaptam tőle érdemi tanácsot. De szerintem soha nem voltunk egy véleményen. Most meg inkább nem szólok semmit, igyekszem minimálisra csökkenteni a találkozásokat, bár őszintén nem is bánom, ha nem látom. Olyan mintha nyilakat lőne felém, amik állandóan megsebeznek, csak az okát nem értem. Olyan nagy baj, hogy felnőtt nő vagyok, aki társat keres és élni szeretne kicsit? Nem tudom ezzel mi a baja? Egyébként meg nem ő a szülőm, bár az Apukám soha nem viselkedett így velem. De tőle most már nem tűröm ezeket, semmi joga és alapja erre a viselkedésre. Fáraszt. Nagyon.
Véget ért a nyár pasi, boldogság, öröm nélkül. Elröpült az idő. Tudom nehezen válok meg dolgoktól, helyzetektől. De akkor is. Most jönnek a hideg, sötét hosszú esték. Ősszel valahogy kifut belőlem a remény, nincs kedve senkinek kimozdulni, az ismerkedés is nehezebb…..
Van egy nagyon kecsegtető pályázat, ketten a tesómmal “menedzseljük” vagyis segít elküldeni amit kell. Aztán várunk és várunk….
Azért ma hétfő van és láttam többször is az álompasit, szerintem ma én is téma voltam, mert mind a hárman utánam fordultak, na jól beéghettem, azért remélem nem bár szerettem volna hallani mit mondhattak, biztos megjegyezték , hogy mindig arra járok. Nem tehetek róla, hogy csak Ő jár a fejemben és a testem különböző pontjain is:))))))
Ja és ma magyar-szerb / azt hiszem / vízilabda meccs, kéretik szurkolni én sajna már csak egyedül….
Oldal ajánlása emailben
X