szombat délelőtt van…

2010 augusztus 21. | Szerző: andrea8 |

 …és én életmentő kávéval próbálom kicsit felrázni magam. Tegnap- aug.20-án – reggel vonattal elmentünk Komáromba, ott találkoztunk keresztanyám barátnőjével, irány a határontúl. Sétálgattunk a városban aztán elindultunk egy kis faluba ahol laknak, megebédeltünk, annyit nevettünk folyt a könnyünk. Teljesen más világ tárul az ember elé pedig szinte a magyar határ mellett vagyunk. Egy kis környezetváltozás azért jót tesz. Megbeszéltük a tesómmal, hogy milyen jó, hogy mi már ide születtünk / mert a nagyszüleim nem / és én ennek nagyon örülök, büszke vagyok a család múltjára, de a sors így rendeltetett, és ezért hálás vagyok. Este felé értünk haza kicsit fáradtan, de örömmel. A tesóm dolgozik ma is, de a keresztanyám nem így most itt hallgathatom őt, nagyszerű.

Ma délelőtt vettem virágot a temetőbe, minden héten kimegyünk, bár én nem mindig, engem nagyon megvisel ott szembesülni a nevekkel, de gondozva van és mindig friss virág. Kisgyerekkorunk óta hétvégén kimegyünk virággal, mi így szocializálódtunk. Nehéz. Tegnap éjjel is Apával álmodtam, sokszor átölelt, emlékszem éreztem is. Vajon még meddig lesznek ilyen álmaim? Mindig? Valószínű.

Vidámabb esemény: ma délelőtt átugrottam az utcánkban lévő éjjel-nappaliba és találkoztam T-vel, ő nyomozó a helyi rendőrségen, igaz sajna 25 éves, de naggyon helyes fickó, mivel a régi sulis barátnőm férje is ott dolgozik ő ismeri én meg megkérdeztem tőle, hogy ki ez a srác, B meg elmondta neki, hogy nekem tetszik. Bonyolult mi? Na a lényeg, hogy azóta mosolyogva köszön és bejelölt a közösségin, volt valami kis barátnője, de ahogy ma végignézett rajtam és mosoly, köszönés úhhh és megnéztem az adatlapját már nincs fent a csajjal a kép, törölte. Szerintem nincs senkije. Na nem leszek hűtlen a hétfői pasihoz, de nekem kellenek ezek az “önbizalom megerősítő ” flörtök, persze amíg egyedül vagyok. Aztán meg ki tudja mit hoz az élet, csak már történhetne valami, unom már az állóvizet.