okt. 16. szombat
2010 október 16. | Szerző: andrea8
Hova tűntek a jó pasik????? Ma reggeli felkelés elég nehezen ment, nagy nehezen összeszedtem magamat és elmentem reggelit venni, onnan pedig a keresztanyámhoz, hogy összekapcsolódjak a világhálóval. Lépek be a kapun és egy fiatal srác épp a kertben dolgozik, ugyanis a keresztanyám kitalálta, hogy ő most kertet fog rendeztetni, mert nincs egyébként fontosabb elvégzendő dolog a házban, pl. a penészes fal amit én fogok télen belélegezni, egész nyáron eszébe nem jutott megcsináltatni, mindegy az ő háza azt csinál amit akar, én inkább nem szólok, mert ha mégis megtenném támad, mint a veszett kutya. A srác egy ismerősének a fia, szóval én odamegyek bemutatkozom, mosolygok, próbálok vele picit beszélgetni, ő meg nem tudom, hogy zavarba jött-e de tök kedvetlenül, lehangolva beszélt. Nem voltam tolakodó csak próbáltam értelmesen kommunikálni persze a növényekről. Hol vannak a belevaló férfiak? Akik legalább megeresztenek egy mosolyt, csak úgy. És mit lehet várni egyáltalán tőlük? És még azt mondják, hogy a mai világban azok az “alávaló nők” vették át a kezdeményezést. Hát könyörgöm ha néha mi nem kezdünk soha nem lenne semmi. Mert ugye még én leszek az a gonosz fúria aki nős pasik fejét csavarja el és ő a jó, mert mégsem kezdett ki velem. Rám vessétek az első követ.:))) Na végül is mindegy, csak most ez így szombat reggel kijött belőlem. Megyek és sütök ebédre egy tonhalas pizzát, erre teljesen rákattantam, pedig utálom a halat. Holnap meg moziba megyek………….egyedül. Jó, nem? Tegnap este kérdeztem a tesómat, nincs kedved jönni, mondom nem baj ha nincs elmegyek egyedül is, engem a film érdekel és nem fogok senkinek könyörögni, hogy lécci,lécci,lécci, elmegyek, beülök, megnézem, hazaballagok. Mondom nem függök senkitől, erre ő hát ez is becsülendő. Ja köszi tényleg jó érzés, hogy egyedül elmenni moziba, utána haza és ott sincs senki, csak egy doromboló macska, aki sajnos másokkal ellentétben szívesen bújik az ágyamba, amit én természetesen nem engedek, sőt utálom, ilyenkor megfogom és kiviszem az udvarra. Pedig csak tudja mi a jó, irigylem a kis hedonista dögöt.:))) Egyébként a Levelek Júliának című filmet nézem meg, bár lehet, hogy nem kéne mindig ilyen szerelmeses filmeket néznem, de nem baj vállalom.:))
okt. 13. szerda
2010 október 13. | Szerző: andrea8
Fáj a torkom, de nagyon. A hangom lassan Charlie-éhoz hasonlít, de neki legalább jól áll:) Egy ismerősöm most épp a hegyekbe piheni ki magát, múltkor mondta ha én most nem megyek el egy kicsit, szétrobbanok. Meg tudom érteni, azt hiszem Apa halála után jobb lett volna kicsit elmenni innen, de nem tettem. Mondjuk nagyjából tíz éve nem voltam nyaralni. De most nem a nyaraláson van a hangsúly, hanem egy kis környezetváltozás, ne mindig ugyanazon az istenverte utcán kelljen végigmenni, ugyanazokat az arcokat látni. Megtehette és megtette. Ez van. Ma van egy rakás varrnivalóm, meg takarítani is kellene. Sőt a kertben lassan virágot kéne menteni. Tegnap néztem a naptárt és azon morfondíroztam, hogy de jó lenne még október végéig otthon kihúzni az időt. Nem tudom, hogy leszek képes újra azt csinálni, mint tavaly télen. Szerintem sehogy. A nagyszüleim háza már nem az ami volt, már nem érzem ott jól magam, ha nem lenne itt a net nem is jönnék. A keresztanyám már teljesen belakta a negatív energiáival. Nem viccelek. Nekem már nem jelent igazi otthont. Szerethető, békés helynek már megszűnt létezni. És ami a legrosszabb, hogy ettől az érzéseimtől még én érzem magam rosszul, hogy hogy is mondhatok én ilyet, ahol egykor imádtam lenni most egy idegen közeggé vált. Ezt még nem mertem senkinek elmondani, hát leírtam.
okt. 11. hétfő
2010 október 11. | Szerző: andrea8
Ilyen pocsék hétfő délelőttöm május óta nem volt. Reggel torokfájásra ébredtem, aztán a gázszolgáltató ügyfélszolgálatosa kiakasztott rendesen áhh. Csupán egy jó dolog van a mai napban, hogy gyönyörű napsütéses az idő. Pörgök ezerrel, mint egy búgócsiga. Higgadtság, türelem, úgyis épp az Eat,pray,love című könyvet olvasom, bár ilyen meditációkra én nem hiszem, hogy képes lennék. A kávéadagom drasztikus csökkentését kéne megtennem, de ez az amiről nem tudok lemondani. Pasikról meg annyit, hogy vadul ismerkedem mindenkivel aki akad, de nem azokkal aki jó lenne. Mert nincs az a valami amit éreznem kéne. Ma szétrobbanok a beszéd kényszeremtől, az írás most nem megy annyira. Beszélgetni akarok valakiveeeel:)))
okt.7. csütörtök
2010 október 7. | Szerző: andrea8
Muszáj most leírom az érzéseimet. Úgy feszítenek belülről, hogy majd szétszakít. Jó lenne valakivel beszélgetni valami ismerőssel, aki nem a tesóm. Szegény teljesen el van havazva a munkájában és ott van a pasija aki szerintem néha agyrém. Na mindegy az ő dolguk. Szóval a múltkor azt írtam nem erősek a megérzéseim, na ma nagyon erős lett. Újhold hatás vagy valami. Teljesen meg fogok bolondulni. Nem tudom más is érzett-e már ilyet, sugalmazások amiket kapok. Nem félek csak nem tudom mi az üzenete és miért csinálja ezt velem a sors vagy valami. Összefutottam a pasival.ZZZZ Nem akartam, ha így kell lenni talán jobb is ha nem látom. De ma nem bírtam magammal, mennem kellett valami azt súgta menj már, most! Jó-jó megyek gondoltam úgyis van arra felé dolgom, hát most elintézem. Ekkor jön szembe a végzet, csak az én végzetem egy ezüst Fiattal jár:)) Erre a józan eszem elkezdett kiabálni bennem a pasi felé: a feleségedet bámuld így apukám!! Sikerült lecsitítani, ugyanis lehet, hogy öregszem, de sokkal nyugodtabb lettem az utóbbi időben, amin magam is csodálkozom. Szóval, nem is voltam rosszkedvű a napokban, sőt kaptam a bókokat és csak a mosoly maradt. De ha látom, rádöbbenek miről maradtam le. De aztán összeszedem magam és valami titkos erőtartalékból merítek és megyek tovább. Soha nem éreztem magam ilyen furán ezután a pasi után. Na még csak annyit, hogy nem tudok ezekkel a véletlenekkel mit kezdeni, nem is a pasi hanem, hogy miért kell ez??? Tudom ez most elég gáz aki olvassa, de ha mással is volt ilyen az megérti ezt. Más csak legyint, cicuskám kis városban sokszor összefuthatsz akárkivel. De ez nem ilyen, hetekig nem is láttam, nem is jöttek kávézni, kisváros, na de akkor eddig hol volt. Tudom, tudom, tudom. Jól esett leírni. Befejezem.:))
okt. 5. kedd
2010 október 5. | Szerző: andrea8
Miért nem tudok rá haragudni? Legalább kiabálhatnék, káromkodhatnék, szidhatnám. De nem. Nem vagyok rá képes. De mi lehet ennek az oka? Tegnap este találkoztam a tesómmal és kérdezte, na láttad a pasit- még mindig így hívjuk pedig tudjuk a nevét, még a neve is szép- mondom nem, erre a tesóm te ez mintha érezné, hogy te már tudod…a karma hatalma. Nemsokára kiolvasom a Müller könyvet és nagyon tetszik, sok mindenre jöttem rá, néha kicsit sírdogáltam, néha hangosan mondtam:ez az, így van. Nagyon kedvelem. Szóval a sors így hozza. Furcsa is, mert eddig éreztem sokszor a jelenlétét, de most valahogy nem érzek olyan erősen dolgokat. Tegnap délután végre megkaptam az éves léleksimogatásomat. A kéményseprőtől:)) Fiatal srác, régóta ismerem, meg egy másik fickót is, mindig összevesznek, hogy melyikük jöjjön hozzánk. Főztem neki egy teát, meg beszélgettünk. Büszke, szép nő vagy- mondta ezerszer és a tényállások ismeretében azt mondta ki vagy virulva. Köszi. Egyszer elhívott randizni, de nekem nem jön be, mint férfi, viszont rendes srác szívesen beszélgetek vele, neki meg nem kell kétszer mondani, mondta, hogy megmondja a kollégájának, hogy most szabad vagyok, meg fog őrülni:)))Hát így elvagyunk. Olyan rossz az idő, csak fagyoskodom, főleg, hogy még nem fűtök. Csak visszasírom a teraszon trikóban kávézós időszakot. Ja és most rájöttem, hogy jó érzés ha kiírom magamból a dolgokat, papíron persze, múltkor régi pasi történetét írtam le és most elkezdtem a kávézós pasival való gondolataimat leírni. Határozottan jól esik, sokszor visszaolvasom, nem rossz dolog ez az írás.
okt. 2. szombat
2010 október 2. | Szerző: andrea8
Tegnap a sors úgy hozta, hogy sikerült kiderítenem ki is a pasi valójában. Sajnos a sejtésem beigazolódott, a férfi nős és két gyermek apukája. Puff. Jó mi? Csak én vagyok ilyen balek. Még én szégyellem magam, hogy itt áradoztam a blogomban is róla és……na most már hallom a ” na ugye én megmondtam” című nótát. Mivel ő nincs fent a közösségin, csak a felesége, na ott láttam őket, utálom ezt a közösségit mindent kíméletlenül az ember pofájába vág. Kiszaladt belőlem a vér, hazarohantam, csak ott kezdtem el sírni.Feküdtem a szőnyegen és mozdulni se bírtam, mintha kiszakítottak volna belőlem valamit. Aztán pár sör és töménytelen mennyiségű csilis csoki után nagy nehezen elaludtam, de nem túl mélyen sokszor felébredtem. Hogy lehetek ilyen hülyeee? Ma egy születésnapi “bulira” kell mennem. Nem akarok, egyrészt 50+ os a társaság és biciklivel kell mennem a keresztanyámmal, tök hideg van és nagyon messze egy hegyoldalba, fűtetlen hétvégi ház. Nincs hozzá kedvem, de tegnap kerek perec bejelentették, hogy jönnöd kell. Miért tudja mindenki nálam jobban, hogy mit akarok, mit érzek? Mi ez az ellentmondást nem tűrő viselkedés velem szemben? Ráadásul a történtek után semmi kedvem mosolyogva jópofizni. Ma reggel nem akartam felkelni, aztán erőt vettem magamon és még sminkeltem is. Nem vagyok éhes így nem akartam a város felé indulni, de aztán valami oknál fogva még is elmentem, veszek virágot. Állok a zebránál és látom hogy a túloldalon a régi pasi áll. Úristen most mit csináljak vissza nem fordulhatok, jajjaj. Zöldre vált a közepén találkozunk szia milyen kicsi a világ,megint itt találkozunk. Piros lesz állunk ketten a járdaszigeten és beszélgetünk, mintha mi sem történt volna, ő fejvadász és kérdez a melóról mondom semmi, emberek jönnek-mennek továbbra is. Odaadja a névjegyét nyomjam át a cv-met. Na mikor küldöd, kérdem mikor küldjem hát még ma- feleli. Jól van örülök, hogy találkoztunk. Hogy mit érzek? Fura volt. Ráadásul pont egy régi osztálytársa is jött kezet fogtak velem, mintha a csaja lennék. Zavarban voltam, ugyanis a pasi családi állapota: bonyolult. Ja mint az én lelkivilágom.
okt. 20. szerda
2010 október 20. | Szerző: andrea8
Ez a nyomorult időőőő! Brrr! Tegnap megkértem a tesómat, hogy légyszíves ha találkozunk, minden alkalommal kérlek mondd el nekem, hogy semmilyen kávézós pasinak ne köszöngess és ne flörtölj, mert a jó pasik már mind elkeltek, és te egyedül leszel mindig! Erre ő: te hülye vagy. Ja igen, már megint kezdem elveszteni a józan ítélőképességemet, pedig holnap délután egy elbeszélgetésre kell mennem, nem sanszos, csak egy esély, úgyhogy még holnapig nem szabad megőrülnöm:))) Történt ugyanis, hogy egy végül is helyes fickó, aki szintén reggelente a kávézóban tartja a megbeszéléseit, teljesen véletlenül /!/ összefutottunk és rám köszönt:))) Úgy április óta már biztos látom nap mint nap és tegnap teljesen váratlanul egy hello, semmilyen jelentőséget nem szabad ennek tulajdonítanom, a nyári élményekből tanulva, de azért jól esett, sőt vigyorogtam is utána bőven, bevallom ő egy jó pasi.:))) De tényleg nincs jelentősége / ja még mondogatom kicsit magamnak /. Nyitott vagyok és ez jó érzéssel tölt el, annak ellenére, hogy most nagyon hiányzik valaki aki átölelne és azt mondaná, hogy alig várja, hogy mindennap lásson stb. mert most hatalmas erőpróba vár rám nemsokára: a költözés. Már előre félek, tudom mi vár rám. Azért még próbálom halogatni. A zöldséges üzletbe ahová szoktam járni, mindig jól elbeszélgetek a tulajnővel, érdekes, hogy hasonlóan gondolkodunk, elnevetgélünk és ma pont azt beszéltük, hogy olyan hideg van, hogy lefagyott a számológépe, mert hogy ilyen elektronikai cikkeknek is van egy üzemi hőmérséklete, ja nekem is van, nálam úgy 25 fok a megengedett, de sajnos kénytelen vagyok működni alacsonyabb hőmérsékleten is. Na de egy jó kávé és nem utolsósorban egy jó pasi azért biztos megemelné a hőfokot. Jaj miket beszélek:)))))
Oldal ajánlása emailben
X