okt. 5. kedd

2010 október 5. | Szerző: andrea8 |

 Miért nem tudok rá haragudni? Legalább kiabálhatnék, káromkodhatnék, szidhatnám. De nem. Nem vagyok rá képes. De mi lehet ennek az oka? Tegnap este találkoztam a tesómmal és kérdezte, na láttad a pasit- még mindig így hívjuk pedig tudjuk a nevét, még a neve is szép- mondom nem, erre a tesóm te ez mintha érezné, hogy te már tudod…a karma hatalma. Nemsokára kiolvasom a Müller könyvet és nagyon tetszik, sok mindenre jöttem rá, néha kicsit sírdogáltam, néha hangosan mondtam:ez az, így van. Nagyon kedvelem. Szóval a sors így hozza. Furcsa is, mert eddig éreztem sokszor a jelenlétét, de most valahogy nem érzek olyan erősen dolgokat. Tegnap délután végre megkaptam az éves léleksimogatásomat. A kéményseprőtől:)) Fiatal srác, régóta ismerem, meg egy másik fickót is, mindig összevesznek, hogy melyikük jöjjön hozzánk. Főztem neki egy teát, meg beszélgettünk. Büszke, szép nő vagy- mondta ezerszer és a tényállások ismeretében azt mondta ki vagy virulva. Köszi. Egyszer elhívott randizni, de nekem nem jön be, mint férfi, viszont rendes srác szívesen beszélgetek vele, neki meg nem kell kétszer mondani, mondta, hogy megmondja a kollégájának, hogy most szabad vagyok, meg fog őrülni:)))Hát így elvagyunk. Olyan rossz az idő, csak fagyoskodom, főleg, hogy még nem fűtök. Csak visszasírom a teraszon trikóban kávézós időszakot. Ja és most rájöttem, hogy jó érzés ha kiírom magamból a dolgokat, papíron persze, múltkor régi pasi történetét írtam le és most elkezdtem a kávézós pasival való gondolataimat leírni. Határozottan jól esik, sokszor visszaolvasom, nem rossz dolog ez az írás.