Ápr.16. hétfő, de nagyon….

2012 április 16. | Szerző: andrea8

Ma reggel új reményekkel ébredtem. Nem történt semmi, ezek csak érzések. Minden reggel új reménysugár, délutánra már csökken a kedv és este már úgy fekszem le, hogy várom a következő reggelt. Na majd holnap.

Dacoltam ma a hideg széllel, majd szétfagytam, a parton két vadkacsa topog : fiú-lány, a háztetőn két galamb / azt nem tudom milyen neműek / párban vannak ez a lényeg. Még ők is, na puff neki. Ma megállapítottam, hogy mennyire figyelek és fülelek. Megyek az utcán, egy magánkórház előtt egy öltönyös pasi mondja a párjának: vigyázz magadra. Morzsoltam ezt a két szót, vigyázz magadra, a hanglejtés, a hangsúly fontos ebben a két szóban. Mi van benne? Aggódás, féltés, szeretet, na igen nem mindegy ki mondja. Múltkor a boltban célirányosan indultam a keresett termék felé, rám pillant egy srác, majd zavartan beledob valamit a kosarába, elmegyek mellette, egy doboz óvszert vett, óhatatlanul elmosolyodtam, egy darabig még ott ácsingózott, lehet még válogat kicsit, és az jutott az eszembe neki lehet kínos én meg arra gondoltam, ohh valaki ma jót fog szerelmeskedni, csak irigy vagyok, mi. 🙂 Figyelmesen járok és sok jó kis történetet szívok magamba, amit aztán szépen tova is kell engedni. 🙂 Érdekes ez a világ, csak jó szemüvegen keresztül kell nézni. 🙂

 

még itt vagyok és írok….ápr.15.

2012 április 15. | Szerző: andrea8

De jól esett ezeket leírni. Nem szabad elfojtani semmit,na 🙂 Tegnap este ittam egy kis unicumot aztán bezuhantam az ágyba, hajnalban szomjúságra és magányra ébredtem, meg valami madárcsivitelésre, visszavonhatatlanul elkezdődött valami amit tavasznak hívnak. Fekszem az ágyban és jár az agyam, jaj nee, már megint, én és a gondolataim veszélyes kombináció vagyunk 🙂 Szóval Müller Pétertől olvastam, hogy a szeretetlen környezet lefokozza az embert. Na akkor én már nagyon a béka feneke alatt járhatok. De miért ilyen nehéz ebben a világban szeretetet kapni? Vagy honnan van bennem ennyi erő még? Magam se értem, bár igyekszem. Mindig csak ezek a kérdések! De hol vannak a válaszok?

Mint általában sokan, a  kozmetikus is feltette a klasszik kérdést: miért nincs pasid? Olyan helyes lány vagy. Jaj hát igazán köszönöm-a májfoltjaim is jót kacagtak az arcomon- de erre én sem tudok válaszolni. Vagy lehet, hogy tudnék de annyi karakter itt nincs. 🙂 Most nézem, hogy a régi bejegyzéseim is eltűntek, de annyira nem értek én ehhez grrr. Lehet ez is egy jel, hogy tiszta lappal indulhasson az ember 🙂 húznk egy vonalat, ez volt, elmúlt, legyen valami új, valami merőben jobb. Mondjuk amennyi rosszat kaptam már az élettől, megérdemelnék egy kis jót. Nemrég olvastam újra a kedvenc könyvemet, amin jót röhögök és néha sírok. Van benne egy rész ami nagyon megható, mondjuk én órákat vagyok képes pityeregni ezen : valami ilyesmi :”…félek Mami…nem vagyok én  bátor Mami, csak úgy teszek…Mami, Te már biztosan pertuba vagy a Jóistennel. Szólj Neki, kérlek, hogy kell valaki mellém végre, hogy ne féljek. Megérdemlem, mondd meg neki Te is, légyszíves, mert ki bírtam amit ki kellett. “/ Rácz Zsuzsa/ Így van ez. És én már nem csak a Mamámnak, de a Papámnak és az Apukámnak is címezhetném ezt. Na jó abbahagyom a panaszkodást. Nem áll az nekem jól! 🙂 A következő bejegyzésem már remélem több pozitívumot tartogat. Majd meglátjuk. 🙂

április 15. vasárnap

2012 április 15. | Szerző: andrea8

Egy Charlie dallal kell kezdenem ezt a bejegyzést, amit otthon csutkán hallgatok és teli torokból énekelek, gondolom a szomszédaim örülnek neki 🙂

” Annyi minden történt, annyi minden változott, de ha lehetne még visszahoznék pár napot………” Olyan sok minden változott meg bennem mostanában, úgy érzem el kell innen szakadnom…de ne szaladjak előre…a háziorvos szerint vérszegény vagyok..szerintem semmi bajom, teljesen jól érzem magam, csak a vesémbe nyilall bele néha a fájdalom, de kezdem azt hinni ez pszichoszomatikus már, a vese a párkapcsolatot szimbolizálja..no comment..szóval februárban a doki hasi ultrahangon egy folyadékkal teli cisztát talált, én meg folyamatosan bőgtem az asztalon, kérdezi akarok-e gyereket, mivel üvölteni nem volt erőm, könnyek között hüppögve mondom, hogy persze majd szeretnék, nyilván..áhhh, szóval elküldött nőgyógyászhoz, sikerült a magándokihoz bejutnom még aznap, síkideg voltam, szerencsére összefutottam a legkedvesebb szomszédommal, akivel jógázni járok és beszélgettünk, és mondta, hogy mi kell már hogy észre vedd, hogy változtatni kell, őszinte, de igaza van, persze mondta hogy szóljak, hogy mi volt és említette, hogy menjek jógázni, kapok ott energiát…ja az már jó lenne…nos a nőgyógyi majd fél óráig nyoszorgatott, miközben feküdtem ott hanyatt, arra gondoltam Istenem, Apa segítsetek, nem lehet semmi bajom, majd a doki zökkentett ki a mantrámból, széttárt lábakkal fekszem még mindig erre ő, nem is látszik, hogy vérszegény vagyok, mondom én ugye…:) na a lényeg semmilyen cisztám nincs, teljesen rendben vagyok, a legördülő kő a szívemről akkora zajt vert a csendes tóparti magánrendelőbe, hogy csak na…és későbbi rákszűrés eredménye is negatív….hurrá.. de még aznap volt ám nagy meglepetés B. írt egy üzenetet, rövid, tömör : csók baba. Kész. Padló. Na ne mááár. Most? Mert? Mi van? Pont ebben a helyzetben? Megérzés? Véletlen? Sors? Ááá, nem csak ő ilyen. Ennek már vége. Szóval a háziorvos, aki egy barom, sikerült megkedvelnünk egymást / negatív értelemben / vénásan adott vasat 5 hétig. Kezdődött, hogy nem tud vénát szúrni, miután szétcseszte a vénáimat, beadta izomba a kézfejembe. Kész. 5 hétig jártam hozzá és most végre vége. Bár kért kontroll vérvételt, nem tudom el-e megyek. SEMMI BAJOM. Kivéve azt, hogy egyedül vagyok és sokszor szomorú és magányos. Péntek 13-a nekem ha nem is szerencsés, de megvilágosodást hozó volt. Felhívtam délután a kozmetikust, hogy időpontot kérjek errő mondja, ugorj le kicsim most van ideje lemondta valaki. Na ez nekem az örök szerelem, a kozmetika. Dolgoztam ott még hamvas fiatalkoromba, imádtam, ott érzem jól magam, mindig is ez érdekelt, totál lázba jöttem ettől, egész délután ott voltam. Imádás. Hazajöttem és nem tudtam elmondani senkinek…szombaton találkoztam a tesómmal..neki sem, nincs időnk beszélgetni…ez baj. Nagyon fáj. De ez van. A nagynénémmel való kapcsolatomat már nem is említem. El kell fogadnom, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mintha nem is egy vérből lennénk. Mintha én egy idegen lennék, aztán eszembe jut Apa és hogy mi azért egy húron pendültünk, ő azért belevaló volt és érzelmei is voltak, az ő öröksége az is, hogy még a hajléktalanok is csókolomot kösszönek, ezen mindig mosolygok, bár néha kellemetlen, de olyan emberi. Apának köszönhetem azt aki lettem,-köszi Apa- úgy féltett itt hagyni, a halálos ágyán is láttam a szemén-kicsi én félek, hogy nem látlak többé- Apa ne félj én itt vagyok mindig- és így is volt fél évet éltem vele a kórházba-mindegy ez most csak eszembe jutott. Szóval Ő tudta, hogy én nem tartozom a nagynéném és a tesóm közé. De akkor hova? Ezt kell megtalálnom. Megyek az utcán és néha olyan idegen és unalmas minden. Utálom az utcát és a házunk se jelent már semmit. Meg kellett tanulnom, hogy ne tárgyakhoz kötödjünk, hanem emlékekhez. Nehéz. De egyedül nem fogom vállalni ezeket a terheket. Mást akarok. Valami nagyon mást.

Jaj és még nem is említettem kávézós pasi feleségéhez kellett mennem állásinterjúra. Húúúú. Kész. És még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek. Pont össze is futottunk kávézós pasival aznap, mikor ez kiderült, majd elájultam ott az utcán 🙂 aztán felhívtam a feleségét időpont egyeztetés miatt, gyomorideg aznapra elkönyvelve. Reggel nyolc, ott voltam, na szembenézek én veled, gondoltam, én a hős. 🙂 Persze az állás nagy kamu volt, mindegy mi, ez most nem lényeges. Érdekes viszont az, hogy nem éreztem semmit, az a nő egy jéghegy, mondjuk egy csinoska jéghegy, de semmi több. Kíváncsi is voltam rá, milyen a nő. A pénz, kávézós pasi pénze, na az látszik rajta más nem. Könnyedén hazaballagtam- kaptam pár önbizalomerősítő pillantást -és ittam egy kávét. Ugyan munkám nem lett, de szembenéztem magammal is. Még jövök. 🙂