január 31. hétfő

2011 január 31. | Szerző: andrea8 |

 Én már megőrülök.Tegnap este chaten rám írt egy régi osztálytársam, általános alsó óta nem találkoztunk, teszem hozzá hál’ a jó égnek. Ez a srác nagyon gáááz. Bunkó nem vagyok így persze illedelmesen köszöntem és nagyon diplomatikusan írtam. Ő meg azonnal letámadott, hárítottam, hogy a pasim / ugye aki nincs / nem örülne neki stb. nem értette meg és folyamatosan nyomta.Sikerült kilépnem, de éreztem ezzel nem lesz vége. Jól sejtettem, csak tudnám, hogy a lottószámokat miért nem érzem így meg:) na éjszaka írt üzenetet, a telefonszámával, msn címével stb.-vel folyamatosan kedvesemnek hív. Hülyét kapok, komolyan. Aztán ma hozzászólt az egyik képemhez, majd sürgős e-mailt írt délután, ezt nem hiszem el. Persze tele helyesírási hibával amit annyira utálok, na mindegy gondoltam helyre teszem én ezt, megírtam neki, hogy nem szeretnék vele sehova menni. De szerintem ezt sem fogta fel. Miért találnak meg ezek a ……

Persze Z nem tud jelentkezni, jó-jó tudom nem is fog. Hétvégén már kicsit jobb kedvem volt, mert végre sikerült írnom, na nem blogot, hanem úgy papírra, szeretem csinálni, megnyugtat, kijön belőlem ilyenkor sok minden. De azért még sokszor a fejemben van és ha belépek a közösségire szétesek újra. Talán már nem is az bánt, hogy mi nem, csak inkább ez a lerendezés, hogy eltűnik és kész. Mindenki amennyit érdemel, igaz? Úgy tűnik én ennyit érdemlek. Olyan sok mindent szerettem volna mondani neki, talán már sohasem tudom ezeket megosztani vele. Most milyen jó lenne egy pasi széles vállával mellettem állna és “megvédene” a hülyéktől, persze meg tudom magam védeni, csak hát ugye az olyan megnyugtató. Hiányoznak a “szép jó reggelt kis levelei”….hajaj, tudom nem jöttem be neki és kész, de azért kiváncsi lettem volna a véleményére, nekem a nyílt őszinteség sokkal kevésbé fáj, mint ez a lelépés. Csak a saját benyomásaim alapján ítélem meg az embereket és lehet, hogy nekem csak egy diplomám van és nem beszélek nyelveket és nincs hatalmas baráti köröm és platinaszőke szexbomba se vagyok, de szerintem kedves, csinos nő vagyok akit lehet szeretni. Én ilyen vagyok, és nem szeretem ha ismeretlenül pálcát törnek felettem, de még valaki egy órát beszél velem akkor se ismer meg teljesen, ehhez több idő kell.

És már a keresztanyámtól is teljesen ki vagyok. Már jöhetne a tavasz, mert nem sokáig bírom. Komolyan hihetetlen, annyira leszívja az energiáimat és bombáz ezzel a negatív aurával, elképesztő. És persze az is, hogy nem tudok felülemelkedni rajta. Pedig igyekszem. Kevés. Ez van.

Lementem volna a partra futni, de tiszta jég az egész, és nagyon hideg van, pedig most jó lenni levezetni a feszültséget, vagy inkább inni kéne valamit?:)