élet..

2010 augusztus 5. | Szerző: andrea8 |

 Egyedül maradtál kicsi lány. Miért? És ez most jutott az eszedbe? Mikor? Amikor talán ma délután valami nehezet cipeltél és felnéztél az égre önkéntelenül és akkor ott abban a pillanatban újra elöntött ez a régi érzés: egyedül vagy. Vagy talán akkor amikor a vízvezeték szerelő azt mondja, hogy úgy imádja a lányát aki mindent megoszt vele, vagy amikor Apa dolgai közt matat, vagy amikor anyádról faggat, vagy amikor ítélkeznek feletted amit magad sem értesz miért teszik a körülötted élők, főleg 16 év múlva is. Meddig cipeled ezt még? Meddig kell még magyarázkodnod, hogy téged hagytak ott 11 évesen hahó emberek, vagy meséljem el, hogy mikor hazajöttél a suliból Apa mászott fel a szerelőaknából és adott neked ebédet és kérdezte meg mi volt picur a suliban? Mi értelme lenne bármit mondani. Nekem nem kell mentegetni magam és nem is akarom. Egyedül maradtál. Mindenki csak üres szavakat hint eléd, hamis szavak. Magadnak kell mindent csinálni. A szomszéd néni susogását -ezeknek nincs senkijük-meg felejtsd el! Neked volt a legcsodálatosabb nagyszüleid és legjobb fej Apukád. A keresztanyám azt mondta miért mindenkinek eljön az idő hogy nem marad senkije. Annyira okos, hogy szavak nincsenek rá, nem? Mondom erre ja köszi szépen azért nem gondoltam, hogy 11 és 26 évesen már nem lesz családom, de azért köszi az okosságaidat. Ja kislány még valami, az ilyen emberek társaságát kerüld el messzire. Erős vagy és büszke, nevess sokat és mosolyogj, de csak arra akire érdemes. Aki melegséget áraszt ahhoz húzódj, kerüld a negatív kisugárzású, savanyú embereket. És élj, mert csak ez az egy életed van.