2010 július 16. | Szerző: andrea8 |
“…ó, mint szeretnélek téged szeretni,
örjöngve hívni lázas éjszakán,
fátylas szemed bágyadtságába nézni,
míg ránk borul a csókos, halk magány…”
/ Kosztolányi: Fehér Leányok /
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám | Regisztráció
Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.
Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató
Hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Cafeblog hírlevelet küldjön számomra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: