félelmeim

2010 július 9. | Szerző: andrea8 |

 Soha nem vallottam be, hogy félek az estéktől, éjszakáktól. Egy soha véget nem érő vesszőfutás. Gyűlölöm! Tegnap éjszaka is Apával álmodtam, ez mostanában elég sűrűn előfordult. Pedig már elengedtem esküszöm, az emlékét őrzöm magamban és rájöttem élnem kell tovább szeretni, boldognak lenni, nevetni, vinni tovább ezt az értékrendet és örülni mindennek. Közhely, de ő is így gondolná, amíg élt azt akarta mindent lássak meg a világban, hát akkor halála után is ezt akarná csak már az ő jelenléte nélkül. Mindig hiányzik, de leginkább akkor amikor megértésre van szükségem. Most elmondanám neki, hogy a szülinapomon / január/ a “drága” keresztanyám hogyan viselkedett velem-ez csak a tesóm nemrég ünnepelt szülinapjáról jut eszembe-a tesómmal voltunk otthon este ritka pillanat volt, hogy ott volt és vártuk a keresztanyámat aki vmi ismerősénél volt látogatóban már jócskán este volt és már azt se tudtuk mikor esik be.Mikor megjött baromi jó kedve volt és odavetette hogy nem is ettetek a tortából? Nem basszus talán rád vártunk, talán úgy illik születésnapon, hogy együtt vágjuk fel stb.Ja és gesztenyetortát dobott össze amikor már 2 hete arról dumáltam neki, hogy a tv-ben láttam egy isteni citromtorta elkészítését de nem találom sehol a neten a receptet. Hát ő nem akart a kedvembe járni, hogy még ha bonyolult is talán szeretetből elkészítené. Á nem!Aztán persze nekem már enni se volt kedvem erre még én kapom a “nem tudom hogy mi bajod van” kérdést. Nem érdekel az ünneplés csak ez a viselkedés bánt, én meg mindenkinek a kedvébe járok kézzel készült ajándék,figyelem arra, hogy mit kívánnak stb. Talán ezért vágyom saját családra, hogy ezeket a dolgokat olyanoknak adhassam akik viszonozzák, hiszen mindig csak adunk és nem kapunk akkor nincs miből töltekezni. Na azóta a január óta rossz a mi viszonyunk, mondjuk ez már hamarabb elkezdődött de innen datálható igazán. Megfulladok ettől a helyzettől, de én nem tudok már mindent lenyelni és őszintén szólva nem is akarok.

Mindennek ellenére még mindig jól vagyok lelkileg, mert kizárom ezt a viszonyt és a saját életemre koncentrálok. Kell, hogy legyen valaki a világban aki az én másik felem. Ha hiszünk benne az már fél győzelem, ugye?