szánalom

2010 június 29. | Szerző: andrea8 |

 Tegnap felköszöntöttem a kedvenc vízvezeték szerelőmet, vittem neki egy üveg bort szóhoz sem jutott pedig ez nála nagy szó mondom neki, hogy majd holnap beszélünk mert most látom, hogy meg se tud szólalni.Régi sztori a miénk és pont a mai nap fogalmaztam meg magamban hogy / röviden: van egy 31éves fia és nagyon szerette volna ha mi ketten egy párt alkotnánk, mert engem nagyon szeret mármint a szerelő mert kedves, csinos, humoros, jószívű ember vagyok ezt ő mondta:)na mindegy a fia egy hülye megsértett aztán ennyiben maradtunk egyébként nincs senkije nem is volt és nem is lesz jaj ez hosszú sztori / szóval ott tartottam hogy rájöttem milyen szánalmas ember, lehet, hogy pénze mint a tenger de se lelke, se szíve nincs és ezt pénzen soha nem veheti meg, ő senkit és semmit nem tud szeretni.Na mindegy tegnap még győzködtek, hogy legyek “terézanyu” de én ugyan nem!

Fáj a fejem úgyhogy még egy kávé talán………..