Agymenés

2010 június 23. | Szerző: andrea8 |

 Na hát ma megint elemzős kedvemben vagyok. Délelőtt megtörtént a befőzés / éljen!/.És befőzés közben azon elmélkedtem, hogy miért is kerülök én mindíg lehetetlen pasikkal össze, és megfogadtam, hogy többé nem érdekel senki bánom én, hogy ki mit gondol, mindenki maradjon magának én ugyan kilépek terézanyu szerepéből. De vajon ezt miért olyan nehéz meglépni?

Úristen, hogy mennyi minden kering a fejemben ezeket le sem tudom írni, vagyis már eddig is írtam róluk és ismételni nem igazán akarom magam.Fárasztanak a játszmák, mert talán túl őszinte ember vagyok.Kinek mi a jó?Mikor?Hogyan?Túlságosan meg akarok felelni a másiknak?Túlságosan a kedvében akarok járni?Segítséééég!

Inkább csak figyelmességre vágyom, hogy vki gondoljon rám, hogy csak úgy napközben felhívjon hogy szia mi az? csak hallani akartam a hangodat vagy ilyesmi.Lesz ilyen valaha?Mennyire szentimentalista duma, te jó ég, inkább abbahagyom.