hiány…

2010 június 21. | Szerző: andrea8 |

 Kint esik, én bent esek egy nagyot mármint belül a szívem esik darabokra szét.

Ülök a szobában és azon gondolkozom miért történt így minden. Valaha lesz normális életem, mint másoknak??Most ismét rosszul ment az alvás, kavarognak a gondolatok a fejemben. Tegnap feküdtem kissé erőtlenül az ágyon és fájt a csend.Olyan erőteljesen zuhant rám a “nemtörténiksemmi” hogy levegőt is alig kaptam. Csak az a színdarab jut az eszembe Jutalomjáték, Gálvölgyi a főszereplő. Istenem, de jó volt akkora élményt kaptam, hogy mai napig meghat. Milyen igaz volt minden szó és mondat. Nem közhelyesen szájbarágós hanem, olyan igazi mentőöv a rossz gondolatok tengerén!

Na inkább befejezem és megyek élem tovább azt, ami remélem hamarosan megváltozik méghozzá gyökerestől és amit úgy hívnak hogy ÉLET!